A Pádisi víznyelők – Pádis vízrendszerének a felső foka

Nagy-Pádis-rét

Mielőtt elérnék a Pádisi menedékházakat, egy éles kanyarban balra fordulva, a Piros-pont jelzésű turistaúton a Boga-kő felé találunk egy 1-2 km2-nyi lápos legelőt, amit a Nagy-Pádis-rétnek neveznek.

A rét, a juhoknak, és az itt legelésző lovaknak is otthont ad.

Van itt egy látogatóközpont is, ahová a mai napig nem sikerült bejutnom, ha egyáltalán belehet.

A réten több ilyen kis tavacskákat, vagy inkább tengerszemeket is találunk, melyek a 4-10 méteres átmérőjükhöz képest igencsak mèlyek. Nem hiába, hiszen ezek nem csak egy egyszereű tavak, hanem a híres pàdisi vìznyelők. 

Némely víznyelő igen dús növényzettel is rendelkezik. Ezek a mocsárszerű tavak a magasabban fekvő területen keleteznek, azokban a lucfenyős-erdőkben, ahol savas jellegű tőzeg halmozódhat fel.

Pádison kétfajta lápot különböztetünk meg. Az egyik a majdnem vízszintes felületen, és szilikátos talajon létrejött lápok, illetve azok a víznyelők, amiknek az alját egy agyagréteg dugaszolta el, minek következtében mocsarasodott, láposodott.

A Pádisi vizek nagy többségének nincs szabad lefolyási lehetőse. A fennsíkot északról a Varasó nyereg, keleten a Kék-Magura, délen a Galbena, nyugaton pedig a Boga-kő szegélyezi, így ezek vizek többsége itt áll meg ezekben a víznyelőkben.

Ilyen víznyelők vannak még a Varasó-réten, mint ugye az ismert Varasó-tó is.

Illetve megtalálhatóak még a Pádisi menedékházakat délről körülvevő fenyves erdők tövében is.

A víz tehát a föld alatt egy természetes csatornarendszert hozott létre, melyben ezek a vizek az alacsonyabban fekvő területekben előtörnek, majd később megint elnyelődnek. Ezért Pádis nem csak a felszínen gazdag a természeti kincsekben, hanem a felszín alatt is.

Ezeknek az ékes példája az itt összegyűlt víz földalatti munkája. Ez tulajdonképpen a pádisi vízrendszer, azaz a Kék-Magura – Galbena vízrendszer fölső foka. 

Tehát érdemes a Pádist, e szerint a tematika szerint bejárni, aki még most kezdené az ismerkedést a környékkel, feltéve, ha a szép táj mellett egy kis plusz ismeretet is akar szerezni a helyről.

A fennsíkon elnyelt vizek többsége először a Ponor-rét tövében tör a felszínre, ahol hosszasan végigkanyargózva színesíti meg ezt a nagy legelőt, majd a rét végében igen látványosan egy sziklafal tövében lévő kisebb dolinákban eltűnik.

Ezek a vizek később a Csodavárban, majd a Galbena szurdokban törnek megint elő.

E szempont szerint megismerni Pádist igen tanulságos és bámulatos, ami szerencsére nem egyhamar fogy ki a repertoárjából. Ezeket a helyeket ugyanis sok-sok kilométerek árán lehet csak végigjárni, illetve megismerni, ami rengeteg szépséget tartogat számunkra. Bátran tudom azt mondani, hogy megéri.